Wellnesskezelés - Washed Out: Paracosm

  • - minek -
  • 2013. szeptember 8.

Zene

Ernest Greene (Perry, Georgia) talán maga sem gondolta, hogy valóságos műfajt teremt első, szó szerint hálószobapopszámaival, melyeket hamar bezsuppoltak az önmagában is homályos karakterű chillwave kategóriába. Ám Greene-t ez cseppet sem zavarta, amikor két évvel ezelőtt elkészítette Within and Without című, elegánsan melankolikus, hetvenes évekbéli r&b-ből, nyolcvanas évekbéli szinti- és dreampopból, no meg shoegazer pszichedéliából összerakott albumát. A chillwave-ként definiált, kicsit lo-fi és erősen nosztalgikus érzés azóta tovább oldódott: új albuma például egyenesen kicsattan az idilli, bár kétségtelenül nem e földről való, szinte bukolikus hangulatoktól.

false

Ehhez Greene telerakta az albumot klasszikus analóg szintihangokkal (mellotron!), és nekilátott vidám, megkapó melódiákba csomagolt, pofonegyszerűnek tűnő dalocskákat alkotni, melyek azonban az ő valószínűtlenül naiv előadásában, kissé puritán hangján szinte fényt kapnak. Ez itt tényleg álomból és szintetikus hangokból összerakott, igazi, tüneményes popzene, amit azért kellően vastag rétegekben borítanak a hullámokban érkező, szinte simogató hangok. A mesterségesen előidézett lebegés most már nem bizonytalanságot sugall, hanem valami homályosan értett jóérzést: otthoni, csináld magad wellnesskezeléshez kötelezően ajánlott! Néha csak az elringatás a cél (It All Feels Right), de a pszichedelikus country Don't Give Up, a tökéletes szinti-soul All I Know vagy a kései Cocteau Twinst megidéző Paracosm és All Over Now pontosan mutatja, mekkora stílvirtuóz is a mi Ernest barátunk.

Weird World/Neon Music, 2013; Washed Out október 25-én lép fel az Electronic Beats fesztiválon.

Figyelmébe ajánljuk

Móricka evangéliuma

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Rap-szódia

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Szegvár, retúr

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Vissza a kenguruhoz

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.

Tájékozódunk

Egy héttel azután, hogy az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának illetékes szerve szankciós listára tette Rogán Antalt a magyarországi rendszerszintű korrupcióban betöltött szerepe miatt, összeült az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága.

A harmadik köztársaság kapujában

Száz napot kellett várnia a kormányalakítási felkérésre a pártvezető Herbert Kicklnek, noha az Osztrák Szabadságpárt az élen végzett a tavaly szeptemberi választáson. Az államelnök Alexander Van der Bellen mindent megtett, mégsem tudta elkerülni a szélsőjobboldal kormányba hívását.

Elveszett eszmények

  • Bretter Zoltán
Tudtuk, nem tudtuk, az elmúlt több mint kétszáz évben a következő gondolat szabta meg életünket: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék."

Nem lehetetlen lekerülni az amerikai szankciós listáról, de bajos lesz a Rogán elleni szankció visszavonatása

Egy nappal azután, hogy az Egyesült Államok szank­ciós listára helyezte Rogán Antalt, a Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterét, a magyar kormány sajtója „David Pressman kicsinyes bosszújaként” igyekezett beállítani a történteket. Lázár János miniszter egye­nesen megfenyegette a nagykövetet: a későbbiekben „kerülje el ezt az országot”.

Hatvan, hetven, nyolcvan, száz puszta

Az autoriter rendszerek kiépülésének egyik legbiztosabb jele, hogy a vezető mellől lassan eltűnnek az egykori harcostársak. Ez általában az autoriter vezető hatalmának megszilárdulásával és korlátlanságának növekedésével egy időben történik. Helyüket a klán tagjai veszik át.