Wellnesskezelés - Washed Out: Paracosm

  • - minek -
  • 2013. szeptember 8.

Zene

Ernest Greene (Perry, Georgia) talán maga sem gondolta, hogy valóságos műfajt teremt első, szó szerint hálószobapopszámaival, melyeket hamar bezsuppoltak az önmagában is homályos karakterű chillwave kategóriába. Ám Greene-t ez cseppet sem zavarta, amikor két évvel ezelőtt elkészítette Within and Without című, elegánsan melankolikus, hetvenes évekbéli r&b-ből, nyolcvanas évekbéli szinti- és dreampopból, no meg shoegazer pszichedéliából összerakott albumát. A chillwave-ként definiált, kicsit lo-fi és erősen nosztalgikus érzés azóta tovább oldódott: új albuma például egyenesen kicsattan az idilli, bár kétségtelenül nem e földről való, szinte bukolikus hangulatoktól.

false

Ehhez Greene telerakta az albumot klasszikus analóg szintihangokkal (mellotron!), és nekilátott vidám, megkapó melódiákba csomagolt, pofonegyszerűnek tűnő dalocskákat alkotni, melyek azonban az ő valószínűtlenül naiv előadásában, kissé puritán hangján szinte fényt kapnak. Ez itt tényleg álomból és szintetikus hangokból összerakott, igazi, tüneményes popzene, amit azért kellően vastag rétegekben borítanak a hullámokban érkező, szinte simogató hangok. A mesterségesen előidézett lebegés most már nem bizonytalanságot sugall, hanem valami homályosan értett jóérzést: otthoni, csináld magad wellnesskezeléshez kötelezően ajánlott! Néha csak az elringatás a cél (It All Feels Right), de a pszichedelikus country Don't Give Up, a tökéletes szinti-soul All I Know vagy a kései Cocteau Twinst megidéző Paracosm és All Over Now pontosan mutatja, mekkora stílvirtuóz is a mi Ernest barátunk.

Weird World/Neon Music, 2013; Washed Out október 25-én lép fel az Electronic Beats fesztiválon.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.